A Lucs tőzegláp, Csíkszentkirálytól 10 km-re nyugatra, a Dél-Hargita hegyvonulat északi részén, a főgerinc közvetlen közelében, a Tolvajos tető és a Szentimrei Büdösfürdő között található egy óriáskráterben (kalderában).

Területe 120 hektár, de a környékén található területek is 1955 óta védetté vannak nyilvánítva, így összesen a védett terület 273 ha. A tőzegláp a Nagykőbükke vulkáni kráter elöregedett, mocsaras tölcsérében található, a 4–5 méter vastagságú tőzegréteget összesen mintegy 3 millió köbméterre becsülték. Felszínét vastag moharéteg borítja, előfordul benne a jégkorszaki számazású tundrai pici nyír (Betula nana), tőzegrozmaring, kerek levelű harmatfű, tőzegáfonya, de zömében az erdei lucfenyő található a területen, melyet a helyiek lucsfenyőnek, a védett területet Lucs-nak, környékét pedig Lucs melléké-nek hívják. A Lucsot nyugati irányban a Kormos pataka, kelet felé pedig a Nagyos pataka csapolja le.

Az 1080 m tengerszint fölötti magasságú kaldera kb. 7 km átmérőjű. Ez Románia legnagyobb kiterjedésű tőzeglápja. Itt található a jégkorszaki tundrai pici nyír, valamint számos növényritkaság: tőzegrozmaring, kereklevelű harmatfű, tőzegáfonya, gyapjúsás, különféle mohák és nyírek. A láp tőzegmohái között gyéren tenyésző, törpe növésű erdei fenyő (lucfenyő) az északi tundrák képéhez teszi hasonlóvá a lápot. A lápot középen turista ösvény szeli át, azonban idegenvezető nélkül nem tanácsos a túrázás, mert a láp növényzete olyannyira egyhangú, egyforma, hogy szinte lehetetlen a benne való tájékozódás. A lápra jellemző hüllőfajok az elevenszülő gyík és a keresztes vipera. Nagyvad állománya a környező erdőkre jellemző, ahol gyakori a barnamedve, a gímszarvas, vaddisznó, őz, de előfordul a farkas és a hiúz is.

Ma egyúttal Élőhelyvédelmi Natura 2000 terület is (ROSCI0246).