A Büdös Csíkszentimre nyugati határában a Dél-Hargita 1100-1200 m magas keleti lejtőjén fekszik. Területileg Csíkszentimréhez tartozik, innen ered az elnevezése. A vulkáni utóműködésekben gazdag terület régen ismert a környező településeken. Benkő Károly 1853-ban utal a helyre: „...határú nyugati osztályábán a Csihaj nevű hegy aljából eredő Rege vagy Ravaszlik pataknáli kútfőt büdössnek nevezik, mivel itt. biidössköves a helly".

„Mint a barlang kénes kigőzölgését, úgy ezen ásványos vizet is kihüléses és szemfájós betegek azt gőzléssel, ezt mosakodással eredményesen használják”- írja Vitos Mózes a „Büdösi" borvízről és büdösgödörről.

A fürdőtelep fejlődése az 1920-as években indult meg, amikor a pásztorok által Süllögőnek nevezett szén- dioxidos gázömlésre fürdőépületet emeltek, és megkezdik a kezdetleges szállások építését is. A megyésítés után hatkádas meleg fürdő működik. A fürdő fejlődését megállította és visszavetette az 1970-es években megindult higanyérc (cinóber) bel- és külszíni kitermelése. A bányabezárás után megindult az össze-vissza építkezés, ami nem kedvez a fenyves közé ékelt fürdőtelep arculatának.

A rendszerváltás után egyre jobban nő az építkezési láz, de most se létezik rendezési terv. 2003-ban a fürdő területén közel 750 magánépület állt, különböző méretben és színben, különböző területekről idesereglett emberek ízlését hirdetve. A fürdőtelepen nagyot lendítene a közművesítés és egy korszerű, a mai igényeknek megfelelő műút megépítése.

A Büdösben csak mofetta működik, kettő a borvízforrás környékén, egy pedig a külszíni fejtés mellett, amelyet Duka János épített. Az utóbbi Külső büdösgödörbe a szén-dioxid gázt egy közeli elhagyott táróból vezették be egy vastag vascsövön. A meleg fürdő nem működik annak ellenére, hogy az elhagyott bányákból nagy hozamú ásványvíz jön a felszínre és folyik el kihasználatlanul. A fürdőtelep területen több ásványvízforrás ismert, amelyek közül a Szemvíz-forrás kénes vizét szembetegségek kezelésére használják. A Büdösi borvíz a Ca-Mg-HCO3-os vizek csoportjába tartozik.

Forrás: Székelyföldi fürdők, gyógyhelyek, Szerk.: Jánosi Csaba, Péter Éva, Herczeg Ágnes, Takács Edvárd, Ars Tropia Alapitvány, Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület, B.K.L. Kiadó, Szombathely, 2005.